Transznyelvűség magyar irodalmi kontextusban

Absztrakt

A transznacionális mozgásokat a 20. század végén, de különösen a 21. század elején transzkulturális áthelyeződések követik. A transzkulturális jelenségek velejárója pedig egyre gyakrabban a transznyelvűség. Nagy nemzeti irodalmak esetében egyre kevésbé megy ritkaságszámba, hogy a társadalmi mobilitás kényszerű vagy önként vállalt térbeli kimozdítottsága következtében az alkotók nem elsőként megtanult nyelvükön írnak, hanem új környezetük nyelvén. A migráció folyamata a magyar társadalmat is érintette. Ám amíg a magyar irodalom utóbbi évtizedeiben a deterritorializáció jelenségével szembe találta magát, a helyváltoztató írók rendre tematizálták beilleszkedésük körülményeit, addig a migrációt, a dolgok természetéből adódóan, nem kellett követnie olyan mértékű és jellegű transzlingválásnak, ami egy idegen nyelv megtanulását tette volna szükségessé. Az előadás kitekint a transzlingválás elméleti megközelítésének sokféleségére, és példákat hoz a transzlingválás magyar irodalmi megnyilvánulásaira